Ezt a mondást kedvenc volt főnöknőm szerette használni, és rögtön ez ugrik be, amikor arra gondolok, hogy mit bűvészkedem a babaruhákkal. Próbálok hasznos tanácsokat összeszedni, hogy másnak könnyebb legyen.
Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/david_martin_foto/21336859096/
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy körülöttünk már sokaknak van gyereke, több helyen kislány is, ezért sok helyről kaphattunk babaruhát és egyéb babaholmit. Örültem, hogy kölcsön kaptuk őket, és visszaadhatom, ha kinövi, mert nem túl nagy a lakásunk és ennyi cuccot képtelenség eltárolni benne. Fél év alatt négy méretet nőtt ki Lenke, és nyolc hónaposan lassan a 74-es ruhák sem jók rá. (Hiába, magas szülők gyermeke. :)) Egyelőre kistesót sem tervezünk, de ha mégis szóba kerül, mindkettőnknek fiú jut az eszébe. Viszont van, aki vissza sem kéri a ruhákat, így azok elhelyezéséről gondoskodni kellett valahogyan. Szerencsére végül találtam nekik helyet. Íme az én módszerem és az eddigi tanulságok:
Öt helyről kaptunk babadolgokat: egy barátnőtől örökbe, egy barátnőtől kölcsönbe, egy rokontól örökbe, tesómtól örökbe és kölcsönbe is és pár darabot Zoli egyik volt kolléganőjétől örökbe. Na, már ez sem hangzik túl szimplán, ugye?
Amikor megkaptam a ruhákat, a kölcsönbe kapottakat lefotóztam kiterítve, a túl nagy kupacokat színek szerint válogatva, ahogy megy a mosásba: fehér, piros és sötét. Ez utólag valamelyest segítette, hogy megtaláljam a képeken az adott ruhácskát. Csináltam egy “babaruhák” című albumot a google fotókban, ezt gépről és mobilról is elérem, ehhez minden ilyen ruhafotót rögtön hozzáadok a készítés után, és a megjegyzésbe beleírom, hogy kitől vannak a képen látható ruhák.
Mosás után először méret szerinti sorrendben (nagyobbak alul) próbáltam őket a fiókba gyömöszölni, mert nem tudtam, mekkora lesz Lenke születésekor: 50-es, 56-os, esetleg 62-es, mint én voltam? Az 50-esnek elég kevés esélyt adtam, ezért abból csak néhány darabot hagytam elöl. Aztán persze 51 centivel született. És a szülés után semmit nem találtunk sem a kórházi táskában, sem a fiókokban. (Tanulság: Apukát előre be kell vonni, hogy mi hol van, főleg, ha otthon szültök.)
Aztán kialakult az új rend: mindig csak az éppen hordott méret van a fiókban, a többi ömlesztve várja a sorát. (Na jó, típus szerint zacskózva.) Ha valamit kinőtt Lenke, az egy “babaruhák visszaadni” feliratú, óriási szatyorba kerül. Amikor már valamennyi ruha összegyűlt, jön az átnézés, a legnehezebb rész. Egy adott ruhadarabról vagy fejből tudom (esetleg sejtem), hogy kitől van, vagy jön a fotók előásása. Ilyenkor kiderül, hogy nem kellett volna harminc ruhát egy fotóra tenni, mert nem mindegyik ismerhető fel, és hogy egyszínű fehér bodyt vagy nem szabad elfogadni kölcsönbe, vagy csak egyvalakitől, vagy meg kell jelölni valahogyan, különben az életben nem fogjuk tudni, melyiket kell visszaadni.
Ha sikerült kinyomozni, melyiket kell visszaadni és kinek, azok külön zacsiba mennek, és ekkor következik az illető üldözése, hogy mikor találkozzunk a csomag visszajuttatása végett. Ez végképp nem egyszerű, amikor még pici a baba és nem vagyunk túl mobilak, de hátihurcival sem olyan kellemes a táskánk mellett még egy nagy zsák ruhát is cipelni. Babakocsival nincs tapasztalatom, azt még csak most szokjuk. Autósok előnyben!
(Különösen kegyetlen játékot játszunk tesómmal, akinek van két idősebb fia, a harmadik pedig öt hónappal fiatalabb Lenkénél. Én összerakom egy szatyorba az általunk kinőtt ruhákat, amiket kölcsön kaptunk tőlük, illetve a másoktól örökbe kapott, jó állapotú, uniszex ruhákat és elküldöm neki Anyukámmal, aki mindkettőnkhöz jár segíteni. Ezután tesóm vagy megnézi, vagy rögtön azt mondja, ez maradjon Anyukámnál, még úgyis nagy. Aztán a nagyját visszaküldi nekem átnézés után, hogy menjen a barátnőmnek, aki a napokban szült kisfiút. De mivel neki ezek még bőven nagyok és kismamaként nem akartam sok ruhát cipeltetni vele, nálunk meg nem fér el, megkértem Anyukámat, hogy még ne hozza el őket ide… Így nála halmozódnak ezek a szatyrok, csodálom, hogy fejben tudja tartani, melyik melyik irányba megy…)
Ja igen, és akkor még ott van a kinőtt, örökbe kapott ruhák kezelése. Én ezeket kettéválogatom: a jobbakat továbbadom (végre feltűnt valaki a baráti körben, aki kislányt vár!), ami használtabb állapotban van, azt a közeli Családok Átmeneti Otthonába visszük, de persze nagyon sok helyen megköszönik az adományokat. A legcukibbakat megpróbáltam eladni, nagyon sok meló (fotózni, sok facebook csoportba feltölteni, kommentekkel “fent” tartani), nem kellettek a kutyának sem. Úgyhogy azt tanácsolom, ne próbáljátok eladni, inkább gyakoroljátok a szívből jövő ajándékozást. (Ide egy frissítés: épp e bejegyzés szerkesztése közben szembejött egy 68-as kislány ruhát kereső anyuka az egyik csoportban, akinek úgy tűnik, el tudok adni egy pár darabot. De nem hirdettem, nem kerestem. Lehet, hogy hirdetgetés helyett érdemes a keresőket keresni :), amikor kiválogatunk egy adag kinőtt ruhát, de azért ez sem hangzik túl egyszerűnek, szerintem ne sok időt pazaroljatok rá az életetekből.
Röviden: jó dolog a babaruha-kölcsönzés, de iszonyú bonyolult tud lenni. Az én javaslatom, hogy legfeljebb egy embertől kölcsönözzünk, de legjobb, ha öribe kaphatjuk a ruhákat és más babadolgokat. Miután a gyermek kinőtte, szerintem ajándékozzuk tovább. Végül is, nemrég olvastam valahol: mekkora az esély, hogy a kistesó (ha lesz) ugyanolyan nemű lesz (50%) és ugyanabban az évszakban lesz ugyanakkora (feltételezve, hogy minden gyerek ugyanakkorának születik és állandó ütemben nő – aha -, 25%, az akkor, az akkor, öööö…)? Megéri ez, hogy lekössük a tárolóhelyeket a lakásban, vagy bízunk benne, hogy a babaruhák állandó mozgásának áramlata a megfelelő időben a megfelelő darabokat sodorja majd elénk? (A babaruha-áramlás, mint a legújabb spirituális irányzat. De egyébként van ennek valahol komolyabb alapja is, az elengedés új ajándékokat, szerencsés véletleneket hoz az életünkbe.)
Kép forrása: https://www.flickr.com/photos/shipcreak/3623862278/in/photolist-6wef17-aHC6vn-4akEBY-7ZYkww-4akEQJ-5meQ8-65j1s4-7aoRuc-4uQKSL-8r7eyo-4tU1Kp-oh6bka-5urZfu-kNvhH-9wrY5a-9SRmby-5mePe-5mePo-5mePC-5mePU-5mePL-4VrBru-8AXLsj-5Zve4N-odhky5-57LsDU-nA5nda-33iWs8-qqot7L-7TABND-qEEcu3-qGMfr4-qqnHiG-JWTaq-iaiAr4-C21Lm-8sabZq-ebXCXg-6LFJu4-V6URW-67cMA1-qqwoVR-6LKWNY-qqnL27-qGM9Yk-qGWQHX-xC9zf-9X8G6X-79a6g4-8uhQQW
Az utóbbi hetekben egy kísérletet végeztem Lenke ruháival, mert túl soknak találtam, amennyit kaptunk. Kiválogattam ezek közül is a legkedvesebbeket, persze néhány gyakorlati szempontot is szem előtt tartva, hogy felmérjem, mennyi babaruhára van szükség igazából. Íme az eredmény.
Homályos emlékeim szerint a védőnőtől kapott babakelengye-lista hat bodyt, hat rugit, stb. írt. A ruhák átválogatásánál próbáltam ezt szem előtt tartani, de nem számoltam, hogy mindenből pont hat-hat darab legyen. Persze a színeken is múlik, mert ha például csak fehér bodyk vannak, akkor azok egyszerre kerülnek a mosásba… Azt is leírom, hogy hogyan öltöztetem Lenkét most: nappalra hosszú ujjú body és harisnya, rá vagy nadrág és póló (rövid vagy hosszú ujjú is lehet), vagy ruhácska, kertésznadrág. Éjszakára rövid ujjú body és rugdalózó. Az is számít, hogy Lenke nyolc hónapos lassan, és hogy nem kakilja magát nyakig naponta ötször, viszont pisi-balesetek átlagosan kétnaponta előfordulnak. Kb. kétnaponta mosok ruhát, mert minden másnap pelenkamosás van.
Hosszú ujjú bodyból kilenc darabot hagytam, ez néha mégis majdnem elfogyott (hat fehér mosásba való, két piros és egy sötét). Rövid ujjú bodyból a jelenlegi öt darab sok, rugiból is a hat darab. Nadrágból van hat lábfej nélküli és még néhány lábfejes, utóbbiakra csak néhányszor volt szükség, amikor éppen kifogytunk a lábfej nélküliekből. Rövid ujjú póló sok van, hosszú ujjú kb. öt, de a kettőből együtt kellene szerintem hét-nyolc darab összesen. Vagy kevesebb, mert ezeket nem érinti az átöltöztetés pisi-balesetnél. Csini ruhácskából elég lenne két-három darab. Harisnyából rengeteg van, de a fehéreket szinte nem is használjuk. Elvileg ebből is elég lenne hét-nyolc darab, mint a nadrágokból. És persze van overál, zokni, sapka, pulcsi, apróságok, ezeket itt most nem részleteztem.
Ezek alapján a továbbiakban ekkora ruhatárat kellene tesztelni:
– 10 hosszú ujjú body
– 4 rövid ujjú body
– 4 rugi
– 8 nadrág
– 8 harisnya
– 3 ruhácska
– 8 póló
Viszont egyrészt kezdjük kinőni a 74-es méretet is, és 80-asból kicsit más elosztásban kaptunk, másrészt jön a tavasz, úgyhogy ilyesmit próbálok összeállítani:
– 6 hosszú ujjú body
– 8 rövid ujjú body
– 4 rugi
– 6 nadrág, szoknya
– 8 harisnya
– 5 ruhácska
– 8 póló
(Több lesz a harisnya-ruhácska kombó és nappalra a rövid ujjú body akár hosszú, akár rövid ujjú pólóval, nadrággal/szoknyával.)
A tanulság: mindig minden változik, és ezt egy gyerek mellett nagyon könnyű észrevenni. Azért remélem, hogy kiindulási alapnak jó lesz ez az írás azoknak, akik most próbálják összeállítani a baba-ruhatárat. Illetve más, tapasztaltabb anyukáktól szívesen várom a tippeket lentebb, kommentben.
És a szülés után semmit nem találtunk sem a kórházi táskában, sem a fiókokban. (Tanulság: Apukát előre be kell vonni, hogy mi hol van, főleg, ha otthon szültök.)
De egyébként van ennek valahol komolyabb alapja is, az elengedés új ajándékokat, szerencsés véletleneket hoz az életünkbe.)
